Talán az az oka, hogy az iskolán kívül kevés rendszeres, előre meghatározott időpontú tevékenységem van. Ergo magam osztom be, hogy mit, mikor, mennyi ideig csinálok. Valószínűleg a Föld minden internetkapcsolattal rendelkező embere találkozott azzal a jelenséggel, hogy órákat képes szörfölni a világhálón anélkül, hogy bármi hasznosnak vagy értelmesnek tűnő dolgot csinált volna. Én ezzel a jelenséggel nem hogy találkoztam már, hanem közeli ismerősöm is. A mai délutánomat is hasonló dolgokkal pazaroltam el, kezdve régi Facebook-profilképeim böngészésétől az Origo mai rémhírein át egészen Dancsó Péter református műsorokról szóló paródiájáig.
Valamelyik hasonló ámokfutásom során találkoztam ezzel a cikkel. A címe Why Procrastinators Procrastinate - Miért szoktak a halogatók halogatni (vagy valami ilyesmi). Mintha csak rólam szólt volna. Kicsit hosszú a cikk de annyi jó szöveggel és rajzzal volt illusztrálva, hogy muszáj néhány szót ejtenem róla. Főleg azért, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel küzd. (Üdvözöllek az Anonim Halogatók Klubjában!)
Szóval a szöveg azt mondja, hogy a notórius halogatók fejében két fő harcol egymással: a Rational Decision-Maker (Ésszerű Döntéshozó) és az Instant Gratificaton Monkey (~Azonnali Szórakozás Majom).
Az ésszerű döntéshozónk minden alkalommal előre eltervez mindent, tudja, hogy mit kell csinálnia, ám amikor eljönne a cselekvés ideje, közbeszól a majom. Ő csak a jelenben él, az azonnali élvezeteket hajhássza. Ha ő felülkerekedik, akkor kezd el az ember haszontalan, de szórakoztató tartalmakra vadászni a neten. Így keveredünk el a Sötét Játszótérre (Dark Playground).
Persze az ember lelkében mindig ott leselkedik a bűntudat, így nem is tud felhőtlenül szórakozni. Az a fránya határidő csak-csak közeledik, kéne már valami értelmes dolgot is csinálni... mígnem az utolsó utáni pillanatban megérkezik a Panic Monster (nem, nem akarok többet fordítani!). Hőseink rendre megijednek az ijesztő szörny megjelenésétől, a majom rögtön elinal, az Rational Decision-Maker pedig halálfélelemben próbálja időre befejezni a feladatot:
Született a szerzőtől egy másik írás is, amiben a gondolatmenetet folytatva már arról ír, hogy hogyan lehet leküzdeni a halogatás késztetését. Ennek a tartalmát már nem foglalom össze, inkább csak linkelek egy képet kedvcsinálónak (hátha valakinek felkelti az érdeklődését és nem kell az összes lusta embernek elmesélnem a lényeget).
Lehet ezek után mindenféle summázatot írni, komolykodva bátorítani az embereket, hogy "merjél te is váltani!", stb. Én nem vagyok ezekben túl jó, úgyhogy inkább csak a 2. cikk egyik tanácsát emelném ki: tűzzél ki sok egyszerű, rövid, könnyen teljesíthető célt. A cikk a saját weboldalát hozza példának, aminek a fejlécén kinn díszeleg a lényeg: new post every tuesday - új bejegyzés minden kedden.
Először csak jót mosolyogtam rajta. Aztán rájöttem, hogy nem is olyan rossz ötlet. Úgyhogy most ebben a szent pillanatban új fogadalmat teszek: ettől kezdve minden szombaton új bejegyzést várhattok majd Obi-Wan Bali blogján.
Persze nem írom ki rögtön a fejlécre, hogy "új bejegyzés minden szombaton", először megvárom, hogy mennyire működik majd a dolog. Remélem menni fog. Ha ez sem fog sikerülni, valószínűleg örökké tartó letargiába zuhanok, esetleg kétségbeesésemben a Dunába vetem magam.
Nem akarok rögtön kiskapukat emelni, mindenesetre ne lepődjetek meg, ha nem szombaton, hanem véletlenül csütörtökön, pénteken, ne adj Isten vasárnap fog megjelenni új poszt.
A halogatós cikket meg tessék elolvasni, de minimum a képeket megnézni belőle. Ja és persze rendszeresen nézzetek rá a blogomra, hogy számon lehessen kérni rajtam a szombati posztokat. :)
