Megmondom őszintén, sokáig nem voltam hajlandó meghallgatni a számot. Egyszerűen idegesített, hogy túl sok az indokolatlan kifejezés mind az együttes nevében, mind a szám címében, nem tudtam hova rakni magamban az egészet. Fejlett előadóművészet? Művészetnek titulált marháskodás? Szándékos polgárpukkasztás? Persze azóta elkezdtem leszámolni a hasonló előítéleteimmel, előbb hallgatok és utána értékelek és mivel így igen szoros kapcsolatba kerültem az alternatív zenével, elkerülhetetlenné vált, hogy előbb-utóbb letöltsem az Intim Torna Illegál néhány albumát.
Elszánt kultúrmissziómnak tekintem, hogy leszámoljak a ködös, érthetetlenül mély alternatív dalszövegek mítoszával, így most megpróbálok a Vágjál lyukat a kádba körül is rendet teremteni.
Ha öleltél barátot
aki már rég hiányzott
vágjál lyukat a kádba
Talán így megnyugodna
a lelked nyugtalanja
vágjál lyukat a kádba
Ha túl sok volt a dráma
ember tragédiája
vágjál lyukat a kádba
Ha már rég kicsordulna
egy fénycsepp az arcodra
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
Ha már a nap se sütne
az eső már nem esne
vágjál lyukat a kádba
Ha már a szél se fújna
ha már a jég se fagyna
vágjál lyukat a kádba
Ha almafára másznál
amit már rég kivágtál
vágjál lyukat a kádba.
Ha nem tudsz már felállni
Jópofát se vágni
vágjál lyukat a kádba
3×
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
Mi az első dolog, amit ki tudunk hámozni a szövegből? Hogy a dal 80%-át a "vágjál lyukat a kádba" sor ismételgetése tölti ki... Nade ezen felül? Nyilván az elejétől a végéig át lehetne venni a szöveget, de én inkább a szerkezetre fogok koncentrálni.
A versszakok felépítése pofonegyszerű. Mindegyik három sorból áll, a sorok ugyanannyi szótagból, értelmüket tekintve pedig a "ha .... [akkor] vágjál lyukat a kádba" sémát lehetne ráhúzni az egységekre. Azt már inkább meg se említem, hogy aaa rímképletű bokorrímekkel van dolgunk, mert sikítva zárná be a böngészőablakot mindenki, aki valaha a pokolba kívánta már a verselemzést valamely rossz emlékű magyarórán.
Mi a közös a versszakok tartalmában? Ha egy rég nem látott baráttal találkozol... Ha már majdnem elkezdesz sírni... Ha már az időjárás és a környezet sem a megszokott... Ha úgy érzed, a padlóra kerülnél... Ilyenkor kell rendre "lyukat vágni a kádba". Ezek mind olyan helyzetek, amikor az ember nagy érzelmi behatás alatt áll. Ez nem feltétlenül egyezik a szomorúság és a kétségbeesés állapotával. Igen, a könnycsepp kicsordulása vagy a padlóra kerülés erre utal, de például egy régi barát ölelésekor én speciel örömöt érzek, ahogy egy ködös, hideg reggelen sem sírni szeretnék leginkább, hanem csak szimplán rossz a kedvem.
A zene hangulatából és a felvázolt szituációkból már sejthetjük, hogy a kádlyukasztás valamiféle megkönnyebbülést, fellélegzést jelenthet. Bocsánat, hogy megint a magyarórákra hivatkozok, de nekem erről rögtön az egyik nyelvtan órám ugrott be. A metaforáról tanultunk és arról beszéltünk, hogy a nyelvi gondolkodásban az érzelem valahogy mindig egy tartályban lévő folyadékként jelenik meg: egy szeretet lehet túláradó, valaki csordultig telhet fájdalommal, de sokszor hallunk csöpögős beszédet, amitől gyakran forrni szoktunk a dühtől. A dalban is ez történik. Néha annyira tele van a fejünk érzelmekkel, gondokkal, hogy legszívesebben felrobbannánk a nyomás alatt. Alapesetben ezeket tudná kezelni az elménk, ahogy a kádon is létezik lefolyó, amely mindig leviszi a vizet. De néha a lefolyó nem elég. Néha egy plusz csatornát kell nyitni, amely el tudja tüntetni a többletstresszt. Néha bizony lyukat kell vágni a kádba, hogy rendbe jöjjünk.
Ez a lyuk sokminden lehet, Néha tényleg elég az, ha jól kisírjuk a bánatunkat, miután annyi időn át magunkba kellett fojtanunk. De valakinek meg talán másra van szüksége. Valaki beletemetkezik a munkájába, más edzeni kezd vagy éppen szétveri a lakásának a berendezését.
Oké, mondhatják sokan, ez mind szép és jó értelmezés, de nem énekeltek már erről a témáról kicsit sokan? "Néha az a legjobb, ha sírsz, nem kell szégyellned, tedd túl magad a kudarcokon és álljál talpra!" Dehogynem. Baromira elcsépelt a téma, vagy legalábbis nem túl összetett. Ami ezt a számot megkülönbözteti a többi hasonlótól, az a finom képszerűsége.
Fentebb is írtam már, hogy a dalszöveg nem kizárólag a szomorú/sírásközeli helyzetekről szól. Ha jobban megnézzük, tulajdonképpen egy konkrét utalás sincs rá. Nem azt halljuk, hogy "ha legszívesebben sírva fakadnál", hanem: "ha már rég kicsordulna egy fénycsepp az arcodra". Még a könnycsep kifejezést is leváltják egy nehezen megfogható metaforával. Könny=fény? Hát persze! Egy könnycsepp nem afféle rideg valami. Meleg. Ha megfognád, rögtön el is tűnik. Valami láthatatlannak, egy ember lelkivilágának a lenyomata. Legalább olyan rejtélyes, mint a fény: nem tudjuk, honnan jött és azt sem, hogy mi is valójában. (Azért gondolom, a fizikusok tudnának vitatkozni velem...)
De ugyanígy nem hallunk arról, hogy "ha a múltban elkövetett hibáidon rágódnál". Helyette: "ha almafára másznál, amit már rég kivágtál". Hát nem fantasztikus? Pont az lenne a lényeg szerintem egy dalszövegben, hogy ne a teljesség igényével írja le az ember gondolatait, érzéseit, hanem csak benyomásokat örökítsen meg. A használati utasítást már a befogadónak kell megtalálnia. És abból sem csak egyfajta létezik. Leírhattam én most a saját értelmezésemet, de lehet, hogy sok ember teljesen másképp fogja fel a dalt, hovatovább, hülyeségnek tekinti az én soraimat.
De persze hozzá kell tenni, hogy a Vágjál lyukat a kádba szerintem sem a legjobb dalok/dalszövegek közül való. Hiányzik belőle valami plusz, legalábbis nem bonyolítja túl a hangulat megragadását. Első tíz meghallgatásra még izgalmasnak, lelkesítőnek találtam; hatvanadszorra már egy kicsit unalmas.
