Éééés igen, nagyjából most zárja be az összes olyan olvasó az oldalt, akinek már elege van a folyamatos elmélkedésekből a gender-ideológiáról, transzszexualitásról, toleranciáról. Mindenkit megnyugtathatok, ebben a szent pillanatban megfogadom, hogy még az idei osztrák győztes nevét sem fogom leírni posztban. Sőt, egy árva képet sem fogok linkelni a budapesti Szabadság-szobor arcszőrzettel ellátott verziójáról. (Na jó, nem bírom megállni.)
Kérdezhetnétek, hogy miért vagyok ilyen gonosz, hogy pont a nyertessel nem foglalkozok egy ilyen témáról szóló írásban. Félreértés ne essék, én nem tagadok semmit, gratulálok a győztesnek, így illik. Ugyanakkor a végeredményt követő hőbörgőhadjárat annyira felrobbantotta az internetet, hogy véleményem szerint fájdalmasan háttérbe szorultak a dalverseny egyéb részletei, ne adj' Isten különlegességei. Értsd: szinte egy sem szó sem esett a többi versenyzőről. Pedig megérné. Saját válogatásom következik.
Lelkem mélyéből először egy kétségbeesett kérdés tör elő: MI TÖRTÉNT A LENGYELEKKEL? Most komolyan, elképzelni nem tudom, kinek tetszhetett ennyire ez a színvonaltalan produkció. Balkáni mulatósra emlékeztető "zene", lengyel népviseleti miniszoknya, nem beszélve az előtérben tejet köpülő (!) mélyen dekoltált hölgyről. Nem csoda, hogy szakállas hősünk után ezt az előadást ekézték a legjobban szexista vonásai miatt. Bár fontosnak tartom a lengyel-magyar barátságot, erre a produkcióra még akkor sem szavaznék, ha pisztolyt szorítanának a fejemhez. (Kíváncsi vagyok, milyen fogadtatása volt a "műnek" Lengyelországban.)
Lengén öltözött hölgyekből amúgy sem volt hiány, persze a kivitelezések között is volt különbség. A portugálok például elég egyszerűen oldották meg a dolgot, ennyi erővel akár meztelenül is kiküldhették volna a színpadra az énekesüket. Jóval fantáziadúsabb volt azonban az ukránok produkciója a bombázónak szánt hölggyel és a mókuskerékben rohangáló férfi háttértáncossal (figyeld az allegóriát!). Keleti szomszédainknak amúgy sem kell a szomszédba menniük, ha zene helyett színpadi megoldásokkal akarják felhívni magukra a figyelmet: tavaly például egy tündérmesékből kilépett óriás cipelte be a színpadra az akkori versenyzőt.
Na de hogy ne csak a szerencsétlenre vagy unalmasra sikeredett produkciókat vesézzem ki (így is van belőlük elég), megpróbálom végigvenni a jó, hallgatható zeneszámokat.
A top 3-ból egyedül Hollandia produkciója volt az, ami próbált elszakadni a kliséktől. Az átlagos countrynótának szánt előadás ugyan egy kicsit tényleg unalmas volt, de az talán még reményt jelenthet a magyar társadalom számára, hogy országunk nekik adta meg a maximális pontszámot.
Aztán itt volt még a svájci előadás, ami szerintem meglepően élvezhetőre, vidámra sikeredett. Valami ilyesmit várna el az ember egy DALversenyre szánt zeneszámtól. Nem is értem, hogy miért nem végzett előrébb végül.
Na és jöjjön végül az abszolút kedvenc, az izlandi együttes. Már a nevük is viccesen hangzik (Pollapönk), de a produciójuk még inkább az volt. Látszik, hogy komolytalanra vették a figurát, de ezzel együtt nem vált az előadásuk gagyivá és még a zene is élvezhető volt.
Kicsit meglepő volt, hogy az öt nagy ország képviselői (brit, francia, német, spanyol, olasz) közül egy sem ért el komoly sikereket - csakúgy, mint tavaly. Érdekes, ezek szerint az, hogy ezen országok automatikusan döntőbe jutnak, nem előnyt, hanem hátrányt jelent - valószínűleg a közönség kevésbé ismeri, mint az elődöntőkből továbbjutott nótákat. Mindenesetre a németek produkciója egész különleges volt, a franciák pedig olyan populárisak, jópofák és "eurovíziósak" akartak lenni, hogy végül a 26. helyen végeztek.
Ja igen, és ott volt még az a magyar srác is, akinél folyton valami kislány rohangált a háttérben, miközben ő a futásról énekelt... Viccet félretéve, Kállay-Saunders András előadásával is minden rendben volt, sőt. Első hallásra nem igazán tetszett nekem, de ahogy most meghallgattam a többi versenyző dallal együtt, rájöttem, hogy nem is olyan rossz szám. Egy Eurovíziós Dalversenyen abszolút felvállalható. Teljesen megérdemelt az 5. hely, engem igazából ez az eredmény is egy kicsit meglepett.
Na és elérkeztünk a felsorolás végéhez. A legtöbb Eurovízióról szóló cikk ilyenkor egy szívbemarkoló jóslatot tenne, hogy vajon mi fog még következni a szakállas nő győzelme után; én persze jó hipszterhez méltó módon nem siránkozni fogok.
Szerintem semmi sem fog változni. Most hirtelen egy egész kontinensnyi embertömeg fellázadt az idei győztes ellen (érdekes, akkor kik szavaztak rá?), de néhány hét múlva ez is el fog ülni. Mondhat akárki akármit az Eurovízió alacsony színvonaláról (valószínűleg igaza is van), az emberek nézni fogják, mert érdekes és lehet róla beszélni. Félreértés ne essék, én is ugyanúgy ezen emberek közé tartozom. Csak annyi a különbség, hogy én nem próbálok úgy tenni, mintha nem érdekelne ez az egész Dalverseny.
