Ezzel a Békemenettel én mindig is hadilábon álltam. Jó, amúgy sem szoktam törni magam a különböző politikai események mélyreható megértése érdekében, így általában csak a külsőségek/sajtóvisszajelzések alapján tudok képet alkotni ezekről. És sokadik forráson keresztül az ember nyilván torzultabb információkat is kap... No de elég, kanyarodjunk vissza a témához.
Tény, hogy a legelső Békemenetnél abszolút meggyőző volt a látni a több százezres, valóban békésen tüntető tömeget. A céljai akkor és ott helyesnek tűntek, jóllehet a konkrét politikai helyzetre már nem igazán emlékszem. (Bármilyen meglepő is, még akkor sem politikai elemzőként tengettem napjaimat.)
Aztán a kormány már egyre látványosabban használta fel a saját tömegmozgósítási akcióihoz. Végül is ebben sem volt semmi kivetnivaló, nekem kifejezetten tetszett, ahogy a 2012. március 15-i ünnepségen a lengyelekkel közösen érkeztek meg a Kossuth téri beszédekre (bár én amúgy is komálom a legtöbb dolgot, ami lengyelekkel kapcsolatos). Egy kis színes, lelkes foltot alkottak a többi ünneplő között, kedves látvány volt. Na jó, egyedül az állandó "Viktor! Viktor!"-ozás nem tetszett.
Aztán ahogy egyre inkább beszivárgott a Békemenet a tömegkommunikációba, úgy váltak számomra egyre visszataszítóbbá. Valamelyik nap a postás is meghozta hivatalos újságukat; hát az valami borzalom volt. Már eleve a dizájnnak is olyan blikkes beütése volt, aztán erre jöttek az agresszív, rosszindulatú szalagcímek az éppen aktuális baloldali politikus simlis ügyeiről. Amik persze igazak is lehetnek, de magától a szöveg stílusától felfordult a gyomrom. (Hopp, itt el is olvasható az újság. Valaki nem tudja, hogy megjelent-e több szám is?)
A tévéreklámjait gondolom már többen látták, tulajdonképpen ott is hasonlóak voltak a jellemzők. A másik oldal démonizálása, gonosz politikusok, de ebből ELÉG, mert itt van a Békemenet, csak aranyos nagycsaládosok vonulnak fel, stb, stb. Biztosan van benne igazság, csak a végletekig el van túlozva. Isten áldja a demagógiát.
Erre aztán a tegnapi hír tette fel a koronát. Újabb Békemenet szerveződik - ezúttal az orosz barátságért. Igen, ez furcsán hangzik elsőre, de nem a paksi szerződés mellett foglalnának állást, hanem a Oroszország és "a magyar politika egyensúlyozó képessége" mellett. A menet főszervezője, Bencsik András amúgy meg arról értekezik, hogy az USA botrányos viszonyaihoz képest Oroszország "a tolerancia hazája". Ahha. Oroszország. Ahol külföldi államfők és terrorista szervezetek akadnak fenn azon, hogy elnyomják a melegeket. És Amerikával ellentétben az oroszoknak eszük ágában sincs beavatkozni az országok belpolitikájába? Természetesen, elég csak megnézni a mostani, rendezett ukrán állapotokat.
Ha nem egy igényesnek szánt blogba írnék most és nem akarnék disztingválni, akkor csak egy igen cifra szó kívánkozna billentyűzetemre. Helyette csak annyit mondok: hinnye!
[UPDATE: Persze időközben magasabb szintű médiumok is feldolgozták a témát. A DK-nak sikerült egy jó egészségeset kommunistázni, Bencsik pedig magyarázkodhat az eredeti szándékairól. Vicces ez a magyar politika.]
És minek írtam le ezt a kissé széteső gondolatmenetet olyan információkból, amelyeket bármelyik mezei hírportálról be lehetne szerezni? Nem, nem a Békemenetet szerettem volna agyba-főve szidni. Itt egy érdekesebb témáról van szó: az esztelen párthűségről. Attól, hogy a Fidesz/MSZP/kutyámfüle párt kitalál valamit, még nem lesz automatikusan jó dolog. Ez a paksi bővítés is érdekes téma, lehet róla vitázni, ellene-mellette érvelni, mert nem egyértelmű a megítélése, de nem kell rögtön, átgondolás nélkül a kedvencünk védelmére kelni.
Azt hiszem, ha valamit, hát ezt az utolsó bekezdést érdemes lesz észben tartanom bármilyen választási időszakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése