A 4-es metrós poszt

Tegnap, azaz 2014. március 29-én hivatalosan is átadták a budapesti M4-es metrót az utasoknak. Tulajdonképpen tökéletesen felesleges volt leírnom az előző mondatot, hisz csak az a fővárosi ember nem hallotta a várva-várt projekt befejezésének hírét, aki az utóbbi hetet egy befalazott üres szobában töltötte. (Igen, most fognak téglával dobálni az egyéb városokban lakó olvasóim...)

Kicsit meglepődtem, hogy milyen csendesen készülnek az illetékesek a megnyitóra. Mindössze néhány napja lett bejelentve egyáltalán a pontos időpont, a buszokon a hangosbemondó csupán a várható menetrend-változásokra, nem pedig a metróátadás tényére hívja fel a figyelmet. Ebből a videóból sem tűnt úgy, hogy az emberek túl lennének tájékoztatva az átadással kapcsolatban.
Persze azért a kampánygépezet működött (no meg az sem ártott, hogy egész hétvégére ingyenessé tették az új vonal használatát), így a pénteki megnyitás után már tömegek várták a 4-es metró birtokbavételét. De tényleg, mozdulni sem lehetett a sok metróturistától. Mindenki fotózott, nézelődött, ámult-bámult. Esetleg még egy szerelvényre is fölszállt, ha nagyon muszáj volt. Komolyan mondom, ennyi embert még nem láttam rácsodálkozni a közösségi (szigorúan nem tömeg!) közlekedés csodáira.

Nem mintha elítélném ezeket az embereket, elvégre én sem tisztán az új vonal funkcionalitása miatt keveredtem oda, hanem mert veszettül kíváncsi voltam. De ez így is van jól. Kár, hogy a többi dolog mellett csak úgy elmegyünk - például a többi metróvonalon is van azért bámulnivaló, csak már megszoktuk. No de elég, most nem akarok egy emelkedett hangulatú, "most aztán kielemzem a modern társadalmak bajait" típusú elmélkedést írni.

Mindenesetre a megállók baromi jól néznek ki. Sajnos még nem láttam mindegyiket, de az a kevés (Kálvin tér, Keleti pályaudvar, Újbuda-központ) meggyőzött. Modern, szellős, dizájnos - mondjuk a 450 milliárd forintos (!) összköltségvetést nézve ez el is várható. Fotózni a sok szelfizgető ember között nem igazán volt kedvem (meg nem is akartam ilyen röhejesen kinézni), de a Rákóczi téri állomásnál nem tudtam megállni, hogy ne lőjek néhány képet.

A második kép érdekessége a rengeteg településnév körbe-körbe a betonba vésve. Nos, ha valakinek nem lenne egyértelmű (igazából senkinek sem az), azok a földrajzi nevek II. Rákóczi Ferenc birtokait jelölik. Mert ugye a Rákóczi téren vagyunk. (Témától elütő kérdés: miért akarom a "Rákóczi"-t mindig ipszilonnal írni?) Szerintem nagyon szellemes ötlet, egy afféle trükkös easter egg a nagyvárosi forgatagban - emiatt nem is igazán értem, miért kell a legkisebb i betűn is összeveszni, rögtön hibás tervezést kiáltva. Mindegy, nem lényeges.

Persze ettől függetlenül sajnos nem mindenben tökéletes az új metró - és most tekintsünk el a politikai csatározásoktól. Először is: baromi sűrű a megállókiosztás. A leginkább érthetetlen az Újbuda-központ és Móricz Zsigmond körtér közötti szakasz: ha 200 méter van a két megálló között, akkor sokat mondok. Tudom, nem vagyok egy városfejlesztési szakértő, de mi akadálya lett volna annak, hogy a két megállót pl. összevonják?
Nyilván az sem ártana a metrónak, ha elkészülne a II. ütem és elérne a Bosnyák térig - ebben az esetben tényleg ki tudná váltani a 7-es busz forgalmát. Pénzügyi források hiányában azonban marad a félmegoldás.

Persze, ne legyünk telhetetlenek, örüljünk annak, ami van. Mert a metró nagyon jól néz ki, tényleg gyorsabb vele eljutni Pestről Budára, a korszerűségről nem is beszélve.
A sok "szakmai" fontoskodás után pedig hadd linkeljem be azt a számot, ami mindig is eszembe jut, ha metróról, különösen ha a metróban tapasztalható huzatról van szó. Szeretjük a Magashegyi Undergroundot, na.

Vágod a Pilvakert, mi?

Ismét túl vagyunk egy március 15-i ünnepségsorozaton. Átadták a Kossuth teret, megvolt Orbán Viktor beszéde, a délutáni programokat meg egyszerűen elfújta a szél.. Nem beszélve a tavalyi eseményekről, amit az irgalmatlan mennyiségű hó tett emlékezetessé. [indokolatlan havas szóvicc helye]

Érdekes megnézni, hogy hogyan csapódtak le a március tizenötödikék a blog rövid és kissé ritkás történelmében. Hol írtam egy agyonkomolykodott panaszkodást az ünnep politikai vonatkozásairól, hol pedig csak kiraktam egy kokárdát az aktuális dizájn fejlécképére, büszkélkedvén kétes hírű Paint-tudásommal.

Most azonban egy teljesen más, tőlem abszolút távol álló témáról lesz szó. Olyan zenei stílusokról, amik egyáltalán nem az én világomba tartoznak. Red Bull Pilvaker 2014.

Aki nem látta volna a rendezvény plakátját, annak elmondom, hogy ez a Pilvaker a '48-as forradalmi nemzedék szellemét hivatott megidézni mai magyar rapperek, DJ-k segítségével. Szép szóval kifejezve "a magyar underground szubkultúra közreműködésével". Huhú, de furán hangzik, ugye? Petőfi versei egy MC ikszipszilon feldolgozásában? Van ennek értelme?

Meglepő, de van. Mármint én abszolút támogatom az előadás ötletét. Petőfiék a maguk korában is a radikális, az idősebb nemzedékektől elhatárolódó fiatalságot jelentették, miért ne lehetne őket a XXI. századi rap vagy hip-hop képviselőivel összekötni? Arról nem is beszélve, hogy valljuk be, nem ártana a XIX. századi magyar költészet agyonsulykolt darabjait kicsit jobban megismertetni a fiatalokkal. Én is baromira unom néha, hogy Petőfi verseiről mindig csak a megszokott klisék hangzanak el.

Na szóval emiatt érdeklődve tekintettem a Pilvakerre, annak ellenére is, hogy ha lehet két zenei műfajt mondani, ami tökéletesen távol áll tőlem, akkor az a rap meg a hip-hop. Nem tudom. Egyszerűen nem jön be. Volt idő, amikor csak értelmetlen hablatyolásnak, káromkodásözönnek tekintettem, mindenféle művészeti érték nélkül. Ez mára azért megváltozott, de azóta sem vált szívem csücskévé. Ilyen szempontból egy kalap alá tartozom édesapám generációjával, akik értetlenül nézik, hogy mit is akar csinálni ez a rakás baseballsapkás arc mikrofonnal a kezében.

Tulajdonképpen itt található meg a Pilvaker két fő célja. Közelebb hozni Petőfiék világát a fiatalsághoz, ugyanakkor megismertetni ezt a jellegzetes hip-hop közeget a többi emberrel. Ne adj' Isten népszerűsíteni.

És hogy milyen volt végül maga az előadás? Érdekesnek érdekes volt, de ennyi. Talán ott volt a hiba, hogy megpróbálták egy előadásban szerepeltetni a rappereket ismert színművészekkel. Mert azért ismerős arcok is kellenek, úgyhogy ott volt Szervét Tibor, Kautzky Armand vagy éppen Földes Eszter. De... egyszerűen élesen elkülönült egymástól a két "világ". A rapperek hozták a megszokott stílusukat, a színészek igyekeztek könnyedebb hangulatot felvenni, ám az meg túl erőltetettre sikeredett. Még Kiss Ádám poénjai is szürkébbnek tűntek a megszokottnál.

Persze ettől függetlenül tényleg érdekes volt maga az ötlet. A Füstbement terv feldolgozása például kifejezetten élvezhetőre sikeredett. A walesi bárdok feldolgozása Fluor Tomival igencsak bizarrul hangzik, de nem lett olyan rossz. Meglepően fülbemászó volt, ahogyan két DJ a Kautzky Armand által felmondott 'Hazám, hazám' ária szövegét keverte meg. Hülyén hangzik, de tényleg.

Sajnos konkrét felvételeket nem tudok linkelni, de nézzetek rá az esemény hivatalos oldalára, ott a bal oldali sávban meghallgathattok 5-6 számot az előadásról.

És hogy mit lehet zárszóként mondani? Jó ötlet, a lehető legjobb megvalósítás, nekem mégsem jött be. Még mindig alapvetően ódzkodok ettől a zenétől, de ennek az oka minden bizonnyal bennem keresendő, nem pedig az előadásban. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a felsorolt zenei előadók közül szinte senkinek sem ismertem a nevét: Saiid, Wolfie, Sena, Sub Bass Monster. Még most is ismeretlenek számomra, és magamat ismerve ez így is fog maradni.

De ettől függetlenül valószínűleg több ilyen alkalomra lenne szükség ahhoz, hogy jónéhány ember fejében ne káromkodó négerek, vagy ezen négereket utánozni akaró fehérek képe jelenjen meg, ha meghallják a rapper szót.