Szolgálati közlemény 93012.

Hölgyek-urak! Ezen a címen általában a blog valamilyen újdonságát szoktam bemutatni, új honlap, új design, új csavarkulcs-ikon a jobb felső sarokban; vagy csak simán magyarázkodok a frissítések elmaradása miatt.
MOST AZONBAN egyik sem fog bekövetkezni! (na jó, az utolsó pont talán félig...)

Ugyanis több ismerősöm (köztük jómagam... höhö, még szép, hogy saját magam ismerőse vagyok), na szóval több ember közreműködésével új blog indult el a minap. Ez a "minap" lassacskán már másfél hónapot fog jelenteni, de ez ne riasszon vissza senkit, a MOBoPeF blog követését bármikor el lehet kezdeni, akár most rögtön is. A honlap tematikájában sajnos a névválasztás nem segít igazán, úgyhogy azt is elárulhatom, hogy a különböző bejegyzésekben a "kritika" a közös hívószó. Persze a kritizálás manapság hálás munkának számít, ahol legálisan lehet porig alázni bármilyen véletlenszerűen választott művet, de persze azt se felejtsük el, hogy egy jól megírt kritikát olvasni is egy élmény. :) És ha ehhez szinthez talán mi még nem is közelítünk, de mindenki törekszik rá.
De mit is jártatom itt a számat a védjegyemnek számító körmönfont mondataimmal, beszéljen helyettem inkább az újdonsült blog bemutatkozó bejegyzése! [Betűrím Balázstól, bármikor!]

Egy szó mint száz: ha az elkövetkezendő időben továbbra sem lennék túl aktív Obi-Wan Bali blogján, még mindig tudok hivatkozni más oldalon megjelenő elfoglaltságaimra. (Nem mintha ott túl gyakran ontanám magamból a bejegyzéseket.)

Mellesleg ezek a január-februári napok eléggé összecsúsztak nekem, sikerült lezavarni egy költözködést, az új lakásba való berendezkedés még igencsak folyamatban van, mindeközben pedig illene egy hihetetlenül profi tanulmányt megírnom a történelem OKTV-re.

Na, a végére még egy kis személyes zsörtölődés is jutott, hurrá. Remélem azért a "minden második mondatom egy mosolygós szmájli"-típusú oldalak szintjére sose fogok eljutni. Látjátok, ez történik velem, ha már hosszabb ideje nem írtam a blogba és fantasztikus nyelvi-stilisztikai bravúrokkal akarom kárpótolni a közönséget. Túlzsúfolt lesz az egész, nincs se eleje, se vége.
Drukkoljatok nekem, hogy a következő alkalommal legyek összeszedettebb.

Békemenet, vagy valami ilyesmi

Ezzel a Békemenettel én mindig is hadilábon álltam. Jó, amúgy sem szoktam törni magam a különböző politikai események mélyreható megértése érdekében, így általában csak a külsőségek/sajtóvisszajelzések alapján tudok képet alkotni ezekről. És sokadik forráson keresztül az ember nyilván torzultabb információkat is kap... No de elég, kanyarodjunk vissza a témához.

Tény, hogy a legelső Békemenetnél abszolút meggyőző volt a látni a több százezres, valóban békésen tüntető tömeget. A céljai akkor és ott helyesnek tűntek, jóllehet a konkrét politikai helyzetre már nem igazán emlékszem. (Bármilyen meglepő is, még akkor sem politikai elemzőként tengettem napjaimat.)
Aztán a kormány már egyre látványosabban használta fel a saját tömegmozgósítási akcióihoz. Végül is ebben sem volt semmi kivetnivaló, nekem kifejezetten tetszett, ahogy a 2012. március 15-i ünnepségen a lengyelekkel közösen érkeztek meg a Kossuth téri beszédekre (bár én amúgy is komálom a legtöbb dolgot, ami lengyelekkel kapcsolatos). Egy kis színes, lelkes foltot alkottak a többi ünneplő között, kedves látvány volt. Na jó, egyedül az állandó "Viktor! Viktor!"-ozás nem tetszett.

Aztán ahogy egyre inkább beszivárgott a Békemenet a tömegkommunikációba, úgy váltak számomra egyre visszataszítóbbá. Valamelyik nap a postás is meghozta hivatalos újságukat; hát az valami borzalom volt. Már eleve a dizájnnak is olyan blikkes beütése volt, aztán erre jöttek az agresszív, rosszindulatú szalagcímek az éppen aktuális baloldali politikus simlis ügyeiről. Amik persze igazak is lehetnek, de magától a szöveg stílusától felfordult a gyomrom. (Hopp, itt el is olvasható az újság. Valaki nem tudja, hogy megjelent-e több szám is?)
 A tévéreklámjait gondolom már többen látták, tulajdonképpen ott is hasonlóak voltak a jellemzők. A másik oldal démonizálása, gonosz politikusok, de ebből ELÉG, mert itt van a Békemenet, csak aranyos nagycsaládosok vonulnak fel, stb, stb. Biztosan van benne igazság, csak a végletekig el van túlozva. Isten áldja a demagógiát.

Erre aztán a tegnapi hír tette fel a koronát. Újabb Békemenet szerveződik - ezúttal az orosz barátságért. Igen, ez furcsán hangzik elsőre, de nem a paksi szerződés mellett foglalnának állást, hanem a Oroszország és "a magyar politika egyensúlyozó képessége" mellett. A menet főszervezője, Bencsik András amúgy meg arról értekezik, hogy az USA botrányos viszonyaihoz képest Oroszország "a tolerancia hazája". Ahha. Oroszország. Ahol külföldi államfők és terrorista szervezetek akadnak fenn azon, hogy elnyomják a melegeket. És Amerikával ellentétben az oroszoknak eszük ágában sincs beavatkozni az országok belpolitikájába? Természetesen, elég csak megnézni a mostani, rendezett ukrán állapotokat.
Ha nem egy igényesnek szánt blogba írnék most és nem akarnék disztingválni, akkor csak egy igen cifra szó kívánkozna billentyűzetemre. Helyette csak annyit mondok: hinnye!

[UPDATE: Persze időközben magasabb szintű médiumok is feldolgozták a témát. A DK-nak sikerült egy jó egészségeset kommunistázni, Bencsik pedig magyarázkodhat az eredeti szándékairól. Vicces ez a magyar politika.]

És minek írtam le ezt a kissé széteső gondolatmenetet olyan információkból, amelyeket bármelyik mezei hírportálról be lehetne szerezni? Nem, nem a Békemenetet szerettem volna agyba-főve szidni. Itt egy érdekesebb témáról van szó: az esztelen párthűségről. Attól, hogy a Fidesz/MSZP/kutyámfüle párt kitalál valamit, még nem lesz automatikusan jó dolog. Ez a paksi bővítés is érdekes téma, lehet róla vitázni, ellene-mellette érvelni, mert nem egyértelmű a megítélése, de nem kell rögtön, átgondolás nélkül a kedvencünk védelmére kelni.

Azt hiszem, ha valamit, hát ezt az utolsó bekezdést érdemes lesz észben tartanom bármilyen választási időszakban.

Ez történt 2013-ban

Most képtelen vagyok eredeti címet adni.

Hát lassan elmúlik a 2013-as esztendő is. Évi 1 húsvéttal, 1 karácsonnyal, 2 db péntek 13-mal és sajnálatos módon ismét csak 1 nyári szünettel ez is olyan volt, mint a többi.
20 múlva biztosan ezt fogom gondolni. De mivel most még friss az élmény, itt az idő lejegyezni 2013 legjellemzőbb pillanatait, hogy később is emlékezni lehessen rájuk. Persze, önző módon most is csak a magamat érintő dolgokra fogok reagálni.

Mivel alapvetően optimista ember vagyok, kezdjünk rögtön a negatív dolgokkal! Mi nem sikerült ebben az évben, amit szerettem volna elérni? Sajnos sokminden. Angol nyelvvizsga, aktívabb testmozgás, kevésbé idegesítő hadoválás, és így tovább. Éééés természetesen ide sorolható a blogom is.

Bezony, a blog. Nem ez volt a legfényesebb éve, az biztos. Márciusig kemény 3 posztot írtam az eredeti, blog.hu-s oldalon. Ezt megelégelve gondoltam, környezetváltásra lesz szükség, ezért elköltöztem mostani bázisomra, a blogspot.com-ra. Az egyszeri ember arra számítana, hogy ezután csak úgy dőltek az új posztok, de persze nem így lett. Jelen bejegyzéssel együtt 15 poszt az éves mérlegem... Összehasonlítva azzal, hogy egy évvel ezelőtt a 47 poszt csekélységén siránkoztam, a helyzet igen siralmasnak tűnik. Hát igen, ez van, nincs mit szépíteni rajta. Mentségem nincs, ígérgetni pedig nem fogok, mert az esetleges újabb kudarcok esetén tényleg olyan apátiába esnék, mint amilyen az előző posztban olvasható. DE azt elmondhatom, a jövőben igyekszek több akaraterőt is belefektetni a "projektbe".

És hogy mi volt még idén?

Tágítottam a világképemet. Részt vettem nyáron egy nemzetközi ifjúsági találkozón és így rengeteg új embert ismertem meg. Magyarokat, lengyeleket, olaszokat egyaránt. Októberben pedig ugyanezen találkozó keretei között Krakkóba látogattam és baromira tetszett a város. Meg úgy általában jófejek voltak a lengyel emberek. Három héttel később pedig átbuszoztuk fél Európát, hogy 5 napot Londonban tölthessünk. No az se volt semmi, felfedezni a hatalmas várost, helyi emberekkel beszélgetni, megcsodálni a látképet a Szent Pál-katedrális tetejéről, szörnyülködni a fish 'n' chips egekbe szökő árán, fél napot tölteni a British Museum tárlatain... Báhh, tíz bejegyzésen keresztül tudnám folytatni a felsorolást.

Tovább fejlesztettem angoltudásom, egyre elviselhetőbb szinten töröm a francia nyelvet, elhatároztam, hogy elvetemült bölcsészhallgató leszek és életemben először nyertem kézzelfogható nyereményt egy versenyen (éves magazin-előfizetés volt, de mindegy). Nem idegenítettem el magamtól a barátaimat, igyekeztem figyelni a gyakran követhetetlen beszédmódomra és elkezdtem táncokat tanulni (a sikerek még váratnak magukra).

Megmondom őszintén, eleinte úgy álltam hozzá ehhez az esztendőhöz, hogy szép volt, jó volt, de akadt már sikeresebb évem is. Sajnos több negatívum is történt, de a poszt megírása után jöttem rá, hogy mennyi új dologba kezdtem bele. Ezekre kell koncentrálni, elvégre szilveszter van, emberek!

És ne feledjük:
Kik azok, akik még szilveszter éjjel is szomorkodnak?
BÚÉK!

Valami történt

Kész. Ennyi volt, vége. Nem bírom tovább.

Totális apátia, ötlettelenség, kedvetlenség: ez jellemző rám. Képtelen vagyok bármilyen új projektbe belekezdeni. Tessék, most is csak erőltetetten születnek meg fejemben a gondolatok, amiket legépelhetnék a billentyűzetemen. Akadoznak a fogaskerekek, nem jut eszembe semmi frappáns kifejezés. Töredezett mondatok. Koncepcióhiány. Hejj, pedig 1-2 évvel ezelőtt mennyivel jobban ment minden.

Igen, ha valakinek nem esett volna le, a blogolásról beszélek. Konkrétabban a saját blogomról. Nem megy. Próbálkoztam mindennel, oldalt váltottam, arculatot váltottam, hátha úgy jobban fog sikerülni minden. Nem sikerült. Talán nem kéne egyfolytában mást hibáztatnom. Mondjuk ki: a blogom haldoklik és ennek én vagyok az oka. Ne szabadkozzunk, így van és kész. Most sem sikerült egy épkézláb címet kitalálni az írásomnak. Kénytelen voltam plagizálni. Igen, plagizáltam. Egy könyvről, ami a szobában volt. Heller: Valami történt. Nem tudom, miről szól a könyv, de most valamiért nem is érdekel.

Szögezzük le a másik tényt is: addig nem fog újraindulni itt semmi, amíg én nem határozom el magam. Ehhez pedig most egy lökés kéne. Egy élmény, mondat, hasbarúgás, nem tudom. De nem jön semmi. Nem akar...

Sajnálom, hölgyek-urak, ennyi volt. Ihlet és kedv hiányában Obi-Wan Bali blogja bezárja kapuit. Kár, hogy pont a szilveszteri vigasságok idejére időzítettem. Vagy... talán jobb is. Legalább nem kezdek el új évet, hamis reményekkel.

Isten veletek, Isten önökkel, ahogy tetszik. Egy élmény volt írni az olvasóimnak.



...........

Höhö, vajon hány ember hitte el ezt a zagyvaságot itt fentebb? Kevés a világ ahhoz, hogy végérvényesen elvegye Obi-Wan Bali kedvét az írogatástól. Ha valóban ilyen depressziós lennék, majd szólok.
Addig is maradjanak velünk, mert néhány órán belül egy évbúcsúztató poszttal jelentkezünk!

g=10 m/s2, avagy a Gravitációról röviden

Inkább fogalmazzunk úgy, hogy magamhoz képest rövidebben...

Néhány hónappal ezelőtt megfogadtam magamban, hogy igyekszem csökkenteni a filmkritikák arányát a posztjaimban, ám ezt olyan jól betartottam, hogy jóformán egy bejegyzést sem írtam mostanság. A legutóbbi alkalommal meg úgyis annyira felkonferáltam a szóban forgó filmet, hogy magamat vágnám pofán, ha kihagynám a lehetőséget...
Egy szó, mint száz, jöjjön a Gravitáció!

A történet szerint két űrhajós [Sandra Bullock és George Clooney] éppen a Nemzetközi Űrállomás környékén végzi nem éppen veszélymentes munkáját, amikor egy baleset következtében elsodródnak és magukra maradnak a kietlen sötétségben...

Kezdésnek annyit, hogy a film baromira lekötötte a figyelmemet. Ilyen művekhez találták ki az "egész végig a székemhez szögezett" kifejezést. A film eleve az ismeretlen, sötét űrtől való félelmünkre épít rá (én legalábbis gyerekként folyton a fentebb vázolt szituációtól tartottam) és sikerül fenntartania a feszültséget egészen a sztori végéig.
A látvány fantasztikus és olyan hitelesnek tűnt, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy valójában egy gondosan megkomponált CGI-világban járok. És ha valahova, hát ide illik a 3D látványvilág. Eddig nem igazán hittem benne, nem tetszett, főleg az élőszereplős filmeknél. Ám ez alkalommal tényleg sokat hozzáadott a moziélményhez és az események megértéséhez.

Megtekintés előtt egy kicsit aggódtam, hogy ezt a viszonylag egyszerű történetet hogyan tudják majd másfél óráig elnyújtani, de szerencsére sikerült minden erőltetettség nélkül.
Elsőre nem gondolnánk, hogy van mélyebb tartalma is a filmnek, mint két szerencsétlen űrhajós űrodüsszeiája, de szerintem van. Az ember hatalmas küzdeni akarásáról szól. Mind az egyének szintjén, mind általánosságban véve: megvetettük a lábunkat egy olyan kihalt és élettelen világban, mint az űr. Elvileg lehetetlen lenne ott élni, de az emberi technológia lehetővé tette. És lehet, hogy a filmben Murphy törvénye alapján ami elromolhat, az el is romlik, de eközben az alkotók a fenti tényt is folyton az arcunkhoz dörgölik.

Mellesleg a zene is passzol a film hangulatához, képsoraihoz: halk, alattomos, feszültségkeltő, nem hagy nyugodni. Sajnos a filmen kívül már nem hangzik ennyire jól, de a következő szám azért visszaadja a végén érezhető... hm... katartikus hangulatot.

Szóval ennyi. Kikapcsolódásnak és szájtátva-bámulásnak jó volt, ráadásul még egy kissé el is gondolkodtatott. Ha lehet, moziban és 3D-ben érdemesebb lenne megnézni, de sajnos az is igaz, hogy manapság pofátlanul drága még a diákjegy is.
Sikerült egy ízes panaszkodással zárnom a bejegyzést, hurrá!

A jövendő múlt filmelőzetesei

Alapvetően 3 tényező miatt szeretek mozizni:

1. horribilis, indokolatlan mennyiségű popcorn zabalásása a sötétben
2. a legújabb előzetesek csekkolása a vetítés előtt
3. talán még maga a film is érdekes néhanapján

Legutóbb múlt héten mentem moziba és ekkor döbbentem rá, hogy mennyire lemaradtam a legújabban várható filmekről, egyáltalán nem voltam képben. Ennek kompenzálására gyorsan felfrissítettem ebbéli tudásomat és gondoltam, itt is megosztok néhány jövőbeni filmet, amiket érdemes lenne moziban megnézni, ne adj' Isten letölteni elkérni a barátodtól. Vagy csak szimplán érdekes az előzetesük.

1. Coming out  (december 5.)

Rögtön egy kakukktojással nyitok; egyrészt mert ezt a filmet ma mutatták be, másrészt mert nem igazán nézném meg moziban. De akkor miért is került be a listába?
Pusztán az előzetese miatt.
Baromi jó poénok vannak benne, a helyzetkomikum legkülönfélébb fajtái jelennek meg és mindez alig 2 percben. Talán attól félek, hogy a legjobbakat már eldurrogtatták a trailerben és kissé unalmas lesz a film. Nagy morális tartalmat nyilván nem szabad várni tőle, de abban biztos vagyok, hogy a sajtó ízekre fogja szedni a művet a meleg főhős kurta-furcsa identitásváltása miatt. (Ééés... már meg is történt.)

Mindegy is, ez a 2 perc kellőképpen szórakoztató, főleg az 1:13-től látható jelenet miatt. Mucsi Zoltán rulez!

2. A hobbit - Smaug pusztasága  (december 12.)

Tavaly már láttam eme opusz 1. részét, csak elfelejtettem posztot írni róla. Összességében tetszett ugyan, de a fő problémám ugyanaz volt vele, mint a többségnek: szét lett húzva a történet 3 részbe és emiatt baromira vontatott lett az egész, még így kibővített tartalommal is.
Benyomásaim az új filmről az eddigi trailerek alapján: elképesztő látvány, Tóváros nagyon jól néz ki, a zene még mindig epic, Martin Freeman továbbra is zseniális Bilbo. De mit keres itt Orlando Bloom és Evangeline Lilly? És miért kell idióta alcímeket adni minden egyes epizódnak?

Viccen kívül én most tényleg tartok a történet kibővítésétől. Azog behozása az előző részben úgy-ahogy elment, de ettől az ex-Lostos tündétől egy kicsit megijedtem... Majd meglátjuk.
Mindenesetre tessék eredeti nyelven is meghallgatni, mert szerintem Benedict Cumberbatch hangja nagyon jól passzol Smaughoz. (De azért lassan már jöhetne a Sherlock 3. évada is.)

3. Walter Mitty titkos élete  (december 26.)

Nagyon jó előzetes. Figyelemfelkeltő. Eddig semmit sem tudtam a filmről, de a trailet kitűnően elmagyarázta nekem, miről is akar szólni.
Ben Stiller elég sok vagány karaktert eljátszott már, de az álmodozó kisember szerepében így első blikkre hihetőnek tűnik. Már maga a főhős jelleme is érdekes számomra, mert én könnyen tudok azonosulni vele. Sokszor szoktam álmodozni valós-valótlan célok beteljesüléséről, hogy aztán ne valósítsak meg belőle semmit sem ténylegesen.
Azért az előzetes utolsó fél perce egy outdoor-márka reklámjának is simán elmenne.

4. X-men: Az eljövendő múlt napjai  (május 22.)

Fellélegzés! Az "X-men: Az elsők" után kezdtem azt hinni, hogy most egy időre vége az újabb filmek gyártásának, mert már minden lehetséges módon rebootolták a szériát. Szerencsére az alkotóknak még van néhány ötletük.
A következő rész az egyik leghíresebb X-men történeten alapul, amiben van minden, az alternatív jövőtől kezdve az időutazáson át a mutáns-ember háborúig. (Akit érdekel, itt utánanézhet - nekem is hasznos volt, mert semmit sem tudok az eredeti képregényekről.)

Örülök, hogy a filmre sikerült összehozni a régi és az új szereplőgárdát, így a két jól ismert színész alakítja egyszerre pl. a fiatal és az idős X professzort, vagy Magnetot. Az előzetes kicsit szűkszavú, de éppen ettől izgalmas, Rozsomák ismét szerepel (mikor nem?) és a fene vinné el, ezekhez a trailerekhez mindig nagyon jó zenéket választanak ki.
Nem bírom ki tavaszig!


Na igen, a jó mozizás 3 tényezője közül így egy ki lett pipálva a múltkor. Popcornt sajnos nem vettem, ellenben a film baromira elgondolkodtató és izgalmas (vagy inkább feszültségkeltő?) volt. És hogy melyik alkotásról van szó? Gravitáció!

Urbanizáció, te világ szégyene!

Minden nap történnek az emberrel őrült dolgok, csak nem vesszük őket észre.
Ma éppen a Kálvin téren gyalogoltam át a Szabó Ervin Könyvtár felé. Hatalmas sétálóutca, mindehhez relatíve hatalmas embertömeg. A két ellentétes irányba tartó folyam hideg következetességgel, szabályos oszlopokra oszolva kerülte el az összeütközést. Leszegett vagy gondolataiba merült fejek mindenütt, emberi hangot alig hallani - egyszóval egy átlagos nagyvárosi délután, még csak nem is kizárólag Budapestre jellemző.

Jó szokásomhoz híven én is "asszimilálódtam" és egykedvűen bandukolva mentem tovább. Unalmas töprengésemből csak egy szakadt külsejű férfi félig hangos panaszkodása zökkentett ki:

"Ez a kibaszott urbanizáció, basszameg!"

Ki lehetett? Egy hajléktalan, egy filozófus, esetleg egy szociológus álruhában? Nem tudom, mindenesetre a sóhaja a szívem legmélyéről szólt.
(Eltekintve attól a ténytől, hogy szívem legmélye egy kicsit szofisztikáltabban fogalmazna.)