Haverok, foci, fészbuk

Eljött hát végre ez az időszak is, június vége, éppen csak kitört a nyár, még senki sem gondolkozik a szeptemberi újrakezdésen, sokkal jobb a nyakunkba szakadt temérdek szabadidővel foglalkozni. A futballrajongó embereknek (nem merek többséget írni, mert a végén még meglincseltek) itt van a foci VB. A szerencséseknek ott van a Balaton hűsítő vize. A még szerencsésebbeknek ott van a baráti köre. És hogy mi van jelenleg Obinak? Elsősorban nyári munka, és másodsorban a fentebb felsorolt dolgok.

Na nem mintha panaszkodni akarnék, mert soha rosszabb diákmunkát nem kívánnék saját magamnak. Egyedül maga a szituáció furcsa, mert tisztességes lusta tanulóként az eddigi nyári szüneteimet kivétel nélkül Balatonon történő henyéléssel töltöttem, most pedig szerencsétlen fejemnek még csinálnia is kell valamit. Skandalum.
Szóval most a tevékenységeim köre nagyjából így néz ki: munka, vébé, ismerősök. Na meg persze a Facebook.

Ez az átka a nagy szabadidőmnek. Hazaérek, leülök az ágyam melletti székre és hogy-hogy nem, pont rátéved a tekintetem az íróasztali monitorra. Aztán a bekapcsoló gombra. Majd az internetböngészőre, azon belül a leglátogatottabb oldalra (naná, hogy a Facebook) és kész a baj.

Szerencsére viszonylag hamar szembetaláltam magam ezzel az ötletes kisfilmmel (érdemes a linkre rákattintani, mert a blog csak kicsi méretben rakja ki a videókat):

Amellett, hogy megfelelően feszes tempójú filmecske lett, tele van érdekes meglátásokkal, na meg az alapvetően szomorkás hangulat mellé azért némi humort is be tud csempészni itt-ott.
Magáról a mondanivalóról órákig tudnék meddő elemzéseket írni, de ettől most megkímélem a kedves Olvasót. A felesleges szócséplést én sem komálom. Helyette nézzétek meg a videót, mert tényleg érdekes.

Mindenesetre ez épp elég hatásos lökést adott nekem, hogy átértékeljem eddigi Facebook-függőségemet aktivitásomat. Kicsit fel kéne hagynom vele, mert egy idő után tényleg csak az időmet pocsékolom vele. Főleg nyáron, amikor öngyilkosság tud lenni a négy fal közötti ücsörgés.
Szóval kezdődik a Kockulás Csökkentő Kísérlet, remélem nem fogok 1 nap után felhagyni vele. Tessék, most kiposztolom a Facebookra ezt a bejegyzést, de aztán rögtön ki is jelentkezek. Hurrá!